Utazás a nagyvilágban: Olaszország – Genova

Genova volt a ténylegesen legelső egyedül utazós utam (nem látogattam senkit, nem szerveztünk találkozót ismerőssel), ami annyira jól sikerült, hogy ezek után mindenkit bíztatok, hogy legalább egyszer az életben szánjon arra időt és pénzt, hogy saját maga társaságában útra keljen. Nem azt mondom, hogy akár csak egy lapon lehetne említeni egy El Camino jellegű úttal, de arra nagyon jó, hogy az ember kicsit jobban megismerje önmagát, rá legyen szorulva arra, hogy egyedül oldja meg a problémáit, esetleg leküzdje a magánytól való félelmét. Ezen felül az is lényeges szempont, hogy nem kell senkihez alkalmazkodni, mindenki a saját tempójában szervezheti a városnézést, a kirándulást. Szintén pozitívum,  – de ez mentalitás függő, – így könnyebb interakcióba kerülni az idegenekkel, sőt a helyiek szemével ismerhetjük meg a város eldugott csodáit.
Tervezek erről írni egy bejegyzést, hogy mik az előnyei az egyedül utazásnak  a társassal szemben és fordítva. De úgy gondolom, hogy bárki bármelyik formát is választja, mindenképpen különleges élményekkel gazdagodik.

Az utazás célpontjának kiválasztása véletlenszerű volt, a skyscanneren kerestem ötleteket, olyan helyekre, ahol még nem jártam (szervezési tippek egy korábbi bejegyzésben), így a Bologna-Padova-Milánó-Torinó útvonalon tervezgetve találtam egy ideális megoldást: Milánóból Genovába az olasz vonattársasággal egyszerűen el lehet jutni, és a városnézés mellett talán még egy kis mártózás is belefér tengerben.
Az időpont szeptember legelső hete volt, így még kellemes is a fürdőzéshez, a hőmérő 30 °C körüli hőmérsékletet mutatott.

Genova Olaszország legnagyobb kikötője, és aki ismer, az tudja, hogy én a víz szerelmese vagyok, így külön öröm volt ide eljutni. Olaszország északi részén fekszik, a csizma szárának bal oldalán. Közbiztonsági szempontból nem a legjobb, de ha az ember mindig attól tart, hogy történik vele valami, akkor még a saját házában sincs biztonságban. Én nőként egyedül nem féltem, bár egyszer eltévedtem és egy elég kétes helyre jutottam, ahol nem csak óriási kosz és bűz volt, hanem kevésbé szimpatikus alakok is mászkáltak, de szerencsére gyorsan kikeveredtem és nem történt az ijedségnél nagyobb baj.

Eljutás Genovába

Saját autóval (Budapestről 1085 kilométer) vagy bérelt autóval Milánó irányából az A7-es autópályán jól megközelíthető, de a tengerparton is jól kiépített úthálózat van, így Firenze/Bologna irányából vagy akár Nizzából is egyszerűen elérhető.

Genovába Magyarországról nem közlekedik közvetlen repülőjárat, így a legegyszerűbb Milánóból vonattal (Trenitalia) utazni. Milánó központi pályaudvaráról nagyjából 1,5 – 2 órás úttal érhető el.
Milánóba péntek este érkeztem, és mivel nekem a fő célpont Genova volt, így másnap kora reggeli indulást terveztem (6 – fél 7-kor indultam tovább), ezért a szállást is az alapján választottam ki, hogy reggel könnyen elérhető legyen a pályaudvar. A vonat Genovában több pályaudvart is érintett, én a központhoz legközelebbit választottam a Genova Piazza Principe-t.

Közlekedés

Előre összeírtam, hogy mik azok a helyek, ahova mindenképp el szeretnék jutni a genovai városnézésem alatt, és használva az olasz útvonaltervezőt nem volt nehéz dolgom a megtervezéssel.
Genovában egy metróvonal van, de az állomások között olyan rövidek a távok, hogy az óvárost néhány óra alatt szinte teljes egészében be lehet járni gyalog is. Helyi buszjárattal a tengerpartra utaztam, mert a végcél Boccadasse volt (ami az akváriumtól nagyjából 1-1,5 óra sétára van), ezért buszozással megspóroltam a hotelből való lejutást a városon keresztül. Buszjegyeket lehet venni a kisboltokban is, vagy a buszon és több lehetőség közül is választhatunk (pl.: 100 percig érvényes jegy 1,50 euró a boltban – 2017).

Látnivalók

Reggel miután megérkeztem, lepakoltam a szálláson (a sétálóutcán választottam, a pályaudvarhoz közel), felvettem a fürdőruhámat és elindultam a tengerpartra. A busz keresztül vitt az óvároson és nem messze az akváriumnál leszálltam. A fő célpontom a Cinque Terre-hez hasonlító Boccadasse volt, amit sétálva a Corso Italia tengerparti sétányon egy kisebb úttal ( nagyjából 6 km ) elérhető. A városka (városrész) egy szűk öbölben található és telis-tele van színes házakkal. Az öbölben fürödni is lehet, viszont a tengerpart egész Genova területén nagyon gyorsan mélyül, így nem árt az elővigyázatosság.

boccadasse

Visszafele sétálva megálltam a kikötő melletti tengerparti részen, sokan fürdőztek ott, de miután belementem a vízbe és ágyrugótól kezdve az uzsonnászacskón (…?) keresztül mindenfélét találtam, így inkább csak a tengerparton napoztam egy kicsit. Útközben az egyik kisutcában ettem egy hamisíthatatlan olasz pizzát, majd felmentem a szállásra átöltözni. Hirtelen óriási vihar jött (ez nem szokatlan Olaszországban), de nagyjából 1 óra alatt már nyoma sem volt.

A délutáni városnézést az óvárosban terveztem, a Via Balbin elindulva útba ejtettem a Royal Palace Múzeumot, a Santissima Annunziata del Vastato Bazilikát, majd az óváros egyik főutcáján, a Via Garibaldin tovább sétálva a főteret, a Piazza de Ferrarit a szökőkutakkal és történelmi épületekkel, illetve a San Lorenzo Katedrálist. Nem messze tőle a Porta Sopranan áthaladva található Kolombusz Kristóf szülőháza. 

Szűk kis utcákon könnyedén elérhető (lenne – én itt tévedtem el sötétedéskor) a kikötő, a Porto Antico, érdemes a kis nyúlványokra kisétálni, gyönyörű a tenger a naplementével. Az egyik ilyen kis nyúlványon található a genovai Akvárium, ami különleges élmény lehet minden korosztálynak.

kaja.jpg

Közvetlenül az egyik nyúlvány végében található egy szuper kis étterem, az embernek olyan érzése van, mintha a tenger közepén vacsorázna. Érdemes keresgélni, hiszen jobbnál jobb kínálat van, hiszen itt a legfrissebbek a tenger gyümölcsei.
Az utcán estefele bábosok és zenészek voltak, jó kis hangulatot csináltak a közönségnek. Szerencsére a szállásom a sétálóutcán volt, így nem kellett éjszaka kihalt utcákon egyedül bolyonganom.

Másnap egy kiadós reggeli után elindultam Genova kilátóteraszára, a Spianata Castelletto, ahol egy csodaszép körpanoráma terül elénk Genova utcáiról, épületeiről, a kikötőről, dombokról. Mindenképpen érdemes ide elmenni, hiszen így láthatjuk igazán Genova szépségét. Fel lehet jutni a Funicolare Sant’Anna nevű felvonóval, illetve lifttel a Piazza del Portelloról. De talán a legizgalmasabb gyalogolni, igaz, egy kicsit fárasztó, mivel meredek és szűk utcákon vezet keresztül. A Piazza della Meridianaról érdemes elindulni, a Salita di S. Francesco sikátorba befordulni és onnan már nem lehet eltévedni. A kilátás csodálatos, a téren rengeteg árnyékos pad található, ahol kényelmesen meg lehet pihenni a visszaút előtt.

spinata

Visszafele ismét lesétáltam a Porto Anticohoz, majd ebédeltem még egyet a csodaszép kikötőben és elindultam a szállásra. A vonat kora délután ment, a repülőm pedig késő este, így még Milánóban volt egy kis időm elsétálni a Dómhoz (mivel korábban már jártam ott, ezért nem terveztem Milánóban városnézést).

Ez a 2-3 nap elég tartalmasra, – de ennek ellenére nem zsúfoltra –  sikerült, úgy gondolom, hogy habár nem időztem hosszú ideig, de sikerült Genovának egy kicsi szeletjét megismernem.

pálmafa

Nem egy tipikus turista város, keveredik a tengerparti érzés egy kis történelmi hangulattal, éppen ezért volt számomra annyira varázslatos. Itt a “modern” részek is inkább régies hangulatúak voltak, volt nyüzsgés is bőven, de mégsem kellemetlen tolongás. Ha egy fürdőzéssel egybekötött városnézést tervezünk, Genova ideális lehet, feltéve, ha a fürdéshez bevállalunk egy rövidebb-hosszabb utat, mert a közvetlen tengerpart sajnos vállalhatatlan.

 

Reklámok