Költözés Ausztriába – a legfontosabb tudnivalók

Tavaly kicsivel kevesebb, mint egy évet Ausztriában éltem, az előző bejegyzésben elmeséltem, hogy hogy kaptuk a lehetőséget, milyen nehézségekkel kellett megküzdenünk és mit tudtunk profitálni belőle.
Most összeszedem azokat a pontokat, amikkel érdemes tisztában lennünk a kiköltözéskor.

Kiutazás előtt volt egy kint élő magyar segítségünk, bár így utólag azt mondom, inkább mindenki intézze a dolgait magának, mert sosem lehetünk biztosak abban – főleg nyelvtudás nélkül – , hogy a mi közvetítőnk kinek is akar jót. Szerencsére nem történt velük nagy baj, és sikerült is tisztázni a dolgokat egy kis idő után, de azt ajánlom mindenkinek, hogy nulla nyelvtudással és amíg nem nézett utána a dolgoknak, ne vágjon bele. Most már sokkal okosabbak vagyunk, és akkor is ott volt a helyén az eszünk, együtt a barátnőmmel átvészeltük a nehezebb időszakot.

Dolgok amiket mindenképpen tisztázzunk indulás előtt:

  • vegyük fel a kapcsolatot a közvetlen főnökünkkel, vagy legalábbis megérkezéskor üljünk le vele beszélni arról, hogy milyen ajánlatot adott a közvetítő, mire számíthatunk valójában (nyelvtudás hiányában ez elég nagy gondot okozhat)
  • szállás kérdés – hol fogunk lakni, mennyiért, milyen körülmények között
  • fizetés – Ausztriában van 13. és 14. havi fizetés, ezt nyugodtan adjuk a főnök tudtára, hogy tisztában vagyunk vele, sőt a munka végén különböző illetmények is megilletnek minket (ennek alaposabban utána kell nézni, mert nagyban befolyásolja, hogy ér véget a munkánk)
  • bejelentés kérdése – ki, mikor intézi (csak akkor állhatunk munkába, ha már van bejelentett lakcímünk, illetve biztosításunk és E-Cardunk)
  • legyen nálunk elég pénz a visszaútra, illetve nagyjából magunk egy havi ellátására

Lakcím bejelentés:
Kiutazás után 3 napon belül be kell jelenteni az új lakcímet, illetve a lakcímváltozást. Itt több lehetőség van, én mindenképpen azt javaslom, hogy először tartózkodási helyként jelentsük be a lakcímünket, hiszen ki tudja, hogyan is alakul a kinti életünk. Ennek pl. az autó átíratásnál lesz jelentősége (lentebb kifejtem).

Az hogy miben is tér el a Nebenwohnsitz (tartózkodási hely) illetve a Haupwohnsitz (állandó lakhely) az ide tartozó jogszabályokból el lehet olvasni, illetve vannak erre sokkal jobb oldalak, amik konkrétan összefoglalják a szabályrendszert. Az első időszakban (első 3 hónap) valószínű minden esetben tartózkodási helyként lesz bejelentve a lakcímünk, utána pedig már látjhatuk a sorsunkat, hogy hogyan is alakul tovább.

Biztosítás:
Be kell jelenteni magunkat az OEP-nél (ha van EU kártyánk, akkor azt le kell adni) – miután megszűnt a munkaviszonyunk, 45 napig biztosítottak vagyunk itthon, utána csak akkor kapjuk meg a teljeskörű biztosítást, ha magunk után fizetjük a TB-t.
Abban az esetben, ha itthon nem szeretnénk fenntartani a biztosításunkat és Ausztriában van munkánk és biztosításunk, azt egy formanyomtatványon (E104) tudjuk itthon igazolni, hogy kint vagyunk biztosítottak és ezért nem fizetjük itthon a TB-t. Állítólag büntetnek ezért, ha ezt nem tesszük meg, a gyakorlatban mindenki mást tapasztalt (én is).
Az osztrák biztosítás aznap lép érvénybe, ahogy bejelentett minket a munkaadónk, majd a megadott lakcímen kézhez kapjuk az E-Cardunkat (ez lesz a helyi taj kártyánk), ami egy szuper okos kártya, ha esetleg orvoshoz megyünk (sokkal több minden ingyenes, mint itthon és egy helyi sztk-s színvonal megegyezik az itthoni privát rendelésével) nem kell a papírokkal bajlódni, ezen a kártyán rajta lesz az egész kórtörténetünk.

Bankkártya:
Bankkártyát csak akkor tudunk kint csináltatni, ha van bejelentett lakcímünk – a helyi hivatalban (Gemeinde) tudunk lakcímigazolást kérni (Meldezettel). Utána csak olyan bankba tudunk bankkártyát csinálni, ahova helyileg tartozunk (pl. linzi lakcímmel Bécsben nem lehet), így az adott városban/körzetben jelenlévő bankokból választhatunk.

Autó átíratása:
Ezt végképp nem ajánlom az első időszakban elintézni, hiszen rengeteg költséget és időt von maga után az átíratással járó herce-hurca.

Ha Nebenwohnsitz-re (tartózkodási hely) jelentkezünk be, így egy évig használhatjuk Ausztriában a magyar rendszámunkat, utána haza kell térnünk az országba. Nálam ez nem volt probléma, havonta hazalátogattam. Ilyenkor ajánlatos gyűjteni a magyar benzin számlákat, illetve egy útinaplót vezetni (bár engem soha nem állított meg rendőr ilyen dologgal).
Haupwohnsitz-nek az az előnye, hogy csak ebben az esetben vehetünk Ausztriában autót, illetve, ha ténylegesen többet élünk Ausztriában, mint itthon, életvitelszerűen ott lakunk, 183 napnál többet tartózkodunk az országban, akkor bizony az a mi állandó lakcímünk.

Reklámok

A nagy dilemma: külföldre költözés

Ez nem egy egyszerű bejegyzés, hiszen Ausztria egy meghatározó pontja volt az életemnek, és bár már csak szép emlékként tekintek rá, az a majdnem egy év, amit ott éltem rengeteg csodaszép pillanatot és sok könnyet is tartogatott magában.

2017 januárban kaptam egy álláslehetőséget Oberösterreich-i régióban (Felső-Ausztria) egy kávézóban egy nagyon kedves barátnőm által. Az ajánlat nem hangzott rosszul, ezért úgy gondoltam, hogy a gimiben tanult és utoljára használt némettudással belevágok a kalandba. Az itthoni munkában épp válaszút elé érkeztem, és úgy döntöttem, hogy inkább szerencsét próbálok. Kalandnak indult, de már a 2. hónaptól megfogalmazódott bennem a gondolat, hogy végleg ott maradok. Persze az élet kiszámíthatatlan és általában nem úgy alakítja a dolgokat, ahogy tervezzük, szóval így utólag bebizonyosodott, hogy tényleg csak egy kaland volt. Profitálni azért sikerült belőle, mind anyagilag (bár lehetett volna sokkal okosabban, sokkal többet), mint tanulás szempontjából (amikor hazajöttem első dolgom volt letenni a nyelvvizsgát), sőt egy kicsit belsőre is változtam (azért egy mégiscsak egy másik országban kellett feltalálnom magam egyedül).

Ha külföldre költözünk – főleg, ha teljesen egyedül, nagy problémát okozhat a magány. Ez nyilván ember függő, de ha valaki magában vág bele egy ilyen kalandba, akkor gondolom abban van elég kezdeményezés, illetve nyitottság az újra. Nálunk sem volt ez probléma (persze nagy előny, hogy mi barátnők vagyunk), már az első héten sikerült új ismerősöket találni, velük rengeteget kirándultunk, buliztunk, ismerkedtünk az új helyzettel.

Szintén probléma lehet a nyelvtudás hiánya, de ez az amitől egy osztrák környezetben (nem magyarokkal körülvéve) nem kell tartania az embernek. Hacsak nem teljesen buta, akkor néhány hét alatt simán visszajön az esetleg korábban tanult, vagy egy alapszókincset el lehet sajátítani rövid időn belül is. A vendégek türelmesek voltak velünk – én az első időkben angolul beszéltem, most már jobb a németem, mint az angolom, annyit fejlődtem – hallgattuk a TV-t, olvastuk az újságot és napról napra egyre több ragadt ránk. Sajnos vannak olyanok, akik több év után sem tudnak megszólalni, ennek a leggyakoribb oka az, hogy nem barátkoznak az osztrákokkal, csak a saját nyelvükön szólalnak meg a saját anyanyelvi társaságukban.

Szeretném tisztázni, hogy mindenkinek megvan a saját elképzelése egy esetleges külföldre költözéskor, ahogy kaptam én is hideget-meleget, hiszen nem egyezhet mindig mindenkivel a véleményünk. Így utólag én azt gondolom, hogy belevágnék még egyszer, de sokkal okosabban, sőt akár az egész életemet is leélném ott, de ez valamiért így alakult és amit tudtam pozitívumot, kivettem belőle. Ha esetleg valaki még dilemmázna, vagy a rossz szájízűekkel dacolva nem merne belevágni, én azt javaslom, próbálja meg, hiszen ritkán adódik olyan lehetőség és sosem lehet tudni hogyan is ér majd véget. Ez nem hazafiasság kérdése (félreértés ne essék, nagyon szeretem Magyarországot), – és bár Ausztriáról van szó – a sógorokról, ugyanígy vehetjük Angliát, Amerikát, stb. – egyszerűen meg kell ragadni azt, amit az élet nyújt felénk, szerencsét próbálni, hiszen muszáj egy kicsit önzőnek lenni ahhoz, hogy boldogulni tudjunk.

Ezalatt az egy év alatt rengeteg különböző embert ismertem meg, különböző országokból, sok barátság kötődött, és a közös emlékekre szeretettel gondolok vissza. Volt egy kedves osztrák barátom és barátnőm, egy német főnököm, egy bosnyák család, akikhez szorosan kötődtem, horvát, szlovák és ukrán munkatársaim, akik mind tanítottak néhány szót a saját nyelvükön. 🙂 És ott volt nekem Annus, akivel rengeteg sok szép emléket éltünk át és annyit nevettünk, hogy többször is izomlázzal ébredtünk másnap reggel. :))

Hamarosan írok élménybeszámolókat és megmutatom azokat a csodaszép helyeket, ahova volt szerencsém ez idő alatt eljutni. Addig is, ha valaki kíváncsi, hogy mik azok a dolgok, amiket kiutazáskor intéznünk kell, ajánlom az ebben a témában íródott másik bejegyzésemet.